Az Élet Útján

(rélszet)

... (1 vsz.)

Előttem ködfelhők elmossák a képet,
A nap bársonyos érintése már nem éltet.
Amerre csak nézek, mindenhol kopasz fák fájdalmat hírdetnek,
Sehol egy lélek, mindenütt elhagyott keresztek pihennek.
Visszafordulni már nem tudok, szorít nyakamon hurok
Bejárt utamon növekszik a gyilkos szurok.

Vértől nedves arcomat könnycseppek mossák,
Lelkemet gonosz bestiák szabdossák.
Tépett, letört szárnyaim már nem repítenek,
Gyilkos kígyók elém akadályokat építenek.
De mikor újra az ég felé emelem fejemet,
Valami láthatatlan erő megszorítja kezemet.

Talpraállok újra, lassan viszem tovább terhemet,
Odafentről halovány fény tükrözi szememet.

... (4 sor)

...(2 vsz.)

... (4 sor)

Óvatosan hátranézek, valami borzalmas erő jön felém,
Az Ördög iszonyatos kardja dőf belém.

Számat halálthozó ordítás hagyja el,
Lelkem kitartóan küzd, nem adja fel.
Gonosz Sátán sötét fegyverét szívembe szúrta
Elhagy erőm, megsemmisülten borulok az útra.
Elengedem keresztem, kezemet vérző szívemre teszem,
Végül összefog gyötört lelkem, és makacs eszem.

... (2 vsz.)

... (2 sor)

Hangtalanul talpraáll meggyötrött testem,
Egyik kezemben az ördög kardja másikban a keresztem.
Szememben a harag lángra gyúl,
Lelkemben a düh nem csitul.

"Az én időm nem jött még el
Tessék, itt az elégtétel."
A sok fájdalomnak, szenvedésnek hála,
Fekete vérbe borul az ördög a válla.

... (2 sor)

... (1 vsz.)

Írta: Geosits Bettina