A Merengő

(részlet)

Telnek a percek, napok, hetek,
Homokórában millió szemcse lassan lepereg.
Múlik az idő, s én a távolba meredve
Szemlélem e világot, fájón könnyezve.

... (2 sor)

Ősz leveleinek csendes halála,
Zöld gyepek fürkésző, néma bánata,
Tél sötéten didergő egének párája,
Nyirkos, fagyott hó alá bújt vágyálma.
Tavasz friss vidékinek lágy mozzanata,
Fák, virágok születésének tompa dala.
Nyár bódító fényének bágyadt mosolya,
Fákkal játszó szellők puha, halk robaja.

... (2 sor)

... (6 sor)

Szívem egyetlen sóhaja messzi utakon jár,
Érzéseim remegő sorai közt Vele tudatom: Fáj.
Fáj, hogy könyörtelenül eltaszít magától,
Fáj, hogy megfoszt minden egyes szavától.

... (2 sor)

... (12 sor)

Kérlek, maradj mellettem, míg el nem nyom az álom,
Életem minden percében csak édes hangodat várom.
Várom, hogy a képzelet mámora midőn eltűnik az éjben,
S Te itt állsz előttem a valós Boldogság kertjében.

Írta: Geosits Bettina