Hiányod

(részlet)

Hiányod perzseli szívem, torkomba mar,
Nem múlik az égető seb füstje egyhamar.
Bánat súlyos köve nyom pecsétet
Sorsom nyúzott, sárgult lapjaira,
Élet végtelen törött ecsetje fest setétet,
Felhők közé bújt szürke tavasz napjaira.

... (4 vsz.)

... (2 sor)

Bár ordíthatnék, de csak könnyezni tudok,
Bár elfuthatnék, de lábam körül a nyirkos szurok.
S nem csitul a viselhetetlen, kegyetlen hideg,
Előttem csupán egy vak, halálosztó tipeg.


Hiányod felemészt mindent, nincs védelem.
Hiányod tőrével szívemben, az eget kérlelem,
Hiányod súlyával többé nem vétkezem,
Hiányod fájdalmára teszem össze két kezem.
Hiányod miatt nincs se nappalom, se éjjelem,
Hiányod számomra az egyetlen méreg,lételem.

Írta: Geosits Bettina