|
Az Egyetlen halála
WildDog 2008.11.10. 14:17
Mint mondtam, a verseimet teljes egészébe már nem fogom közölni, csupán részleteket. A teljes verziókat majd a kötetemben olvashatjátok :)
Ugyanaz az érzés, ugyanaz a fájdalmas bánat...
Az Egyetlen halála
(részlet)
... (1 vsz.)
Kezdet és Vég oly távol egymástól,
Mint keserű valóság az édes látomástól.
... (2 sor)
... (3 vsz.)
Az egyetlen fényt, mely mutatta az utat, fáradtan égve,
Fekete leplű szellő vitte magával a ködös égbe.
Tanúm csak a merő magány volt, mely untalan kísér, szemlél,
Fájdalom szülte őt, ki oly kegyetlen, ki sohasem remél.
... (2 sor)
Meghalt minden, mi széppé festette az élet képét,
Nincs többé édes álom, se tavasz, se vigasz, se remény.
Írta: Geosits Bettina
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
